Csak a mai nap!

[TheTrucker]

Szeptember 28 Remény

„Fokozatosan, ahogyan jobban Isten-központúvá, mint ön-központúvá válunk, a kétségbeesésünket felváltja a remény.”
Basic Text, 92. o

Aktív függőként, a kétségbeesés volt könyörtelen társunk. A kétségbeesés az aktív függőségünk tapasztalataiból született: Bármekkora mennyiségekkel próbálkoztunk, hogy jobbá tegyük az életünket, csak mélyebb nyomorúságba estünk. A kísérleteink életünk irányítására kudarcba fulladtak. Bizonyos értelemben, tehetetlenségünk beismerése az Első Lépésben, a kétségbeesés beismerése volt.
A Második és Harmadik Lépés a kétségbeesésből fokozatosan új reményhez vezetett minket, a felépülésben lévő függő társához. Miután elfogadtuk, hogy oly sok erőfeszítésünk arra, hogy változtassunk, kudarcba fulladt, eljutunk a hitre, hogy létezik egy nálunk hatalmasabb Erő. Hisszük, hogy ez az Erő tud – és fog – nekünk segíteni. A Másodok és Harmadik Lépés gyakorlása egy megerősítése annak, hogy van remény egy jobb életre, miközben ehhez az Erőhöz fordulunk irányításért. Ahogyan a mindennapi életünk kezelését egyre jobban rábízzuk egy Felsőbb Erőre, eltűnik a kétségbeesés, ami az önállósággal való hosszas kísérletezésünkből ered.

Csak a mai nap: Megerősítem döntésemet a Harmadik Lépésben. Tudom, egy Felsőbb Erővel az életemben, van remény.

[TheTrucker]

Csak a mai nap: Szeptember 29

„Amikor nem az itt és most-ban élünk, problémáink eszelősen megnagyobbodnak.”
Basic Text, 96. o

„Csak a mai nap” – ez egy vigasztaló gondolat. Ha a múltban próbálunk élni, felsebezve találhatjuk magunkat fájdalmas és nyugtalanító emlékeinktől. Nem a használatunk leckéit keressük, hogy tanítsanak minket a felépülésünkben. A mában élni azt jelenti, hogy együtt élünk a félelemmel. Nem láthatjuk a titkos jövő alakját, és a bizonytalanság aggodalmat okoz. Nyomasztónak tűnik az életünk, amikor elveszítjük az összpontosítást a mára.
A pillanatban élni szabadságot kínál. Ebben a pillanatban, tudjuk, hogy biztonságban vagyunk. Nem használunk, és mindenünk megvan, amire szükségünk van. Mi több, az élet az itt és most-ban zajlik. A múltnak vége, a jövő még nem érkezett el; ha aggódunk, az nem változtat semmin. Ma, élvezhetjük a felépülésünket, ebben a pillanatban.

Csak a mai nap: Az itt és most-ban maradok. Ma – ebben a pillanatban – szabad vagyok.

[TheTrucker]

Szeptember 30 Önmagunk lenni

„Igazi értékünk abban van, hogy önmagunk vagyunk.”
Basic Text, 101. o

Újra és újra megpróbáltunk megfelelni a körülöttünk lévők elvárásainak. Lehet, hogy úgy neveltek minket, hogy azt hisszük, minden rendben van, ha jó jegyeket szerzünk az iskolában, kitakarítjuk a szobánkat, vagy egy bizonyos módon öltözködünk. Mindig valahová tartozónak és szeretve akartuk érezni magunkat, sokan egy csomó időt töltöttünk azzal, hogy beilleszkedjünk – mégis mindig úgy tűnt, nem tudunk megfelelni.
Most, a felépülésben, elfogadnak minket, úgy, ahogy vagyunk.
Az igazi értékünk mások számára az, hogy önmagunk vagyunk.
Ahogyan dolgozunk a lépéseken, megtanuljuk elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Ahogy ez megtörténik, szabaddá válunk, hogy azok legyünk, akik lenni szeretnénk.
Mindannyiunknak sok jó tulajdonsága van, amit megoszthatunk másokkal. Őszintén megosztott tapasztalataink segítenek másoknak egy olyan szintű azonosulásra találni, amire szükségük van, hogy elkezdjék a felépülést. Felfedezzük, hogy mindegyikünknek vannak különleges adottságai, melyből a körülöttünk lévőknek adhatunk.

Csak a mai nap: A tapasztalatom a felépülésben a legnagyobb ajándék, amit egy másik függőnek adhatok. Őszintén megosztom magam másokkal.

[TheTrucker]

Nem csak motiváció a növekedésre Október 1

„Megtanuljuk, hogy a fájdalom, motiváló tényező a felépülésben.”
Basic Text, 29. o

„Kinek van szüksége a fájdalomra?” gondoljuk, amikor benne vagyunk. Nem látjuk jó célját a fájdalomnak. Értelmetlen gyakorlatnak tűnik a szenvedésben. Ha valaki szellemi növekedésről beszél nekünk, amikor mi szenvedünk, legvalószínűbb, hogy undorral felhorkanunk, és odébbállunk, miközben azt gondoljuk, hogy még soha nem találkoztunk ennyire érzéketlen emberrel.
De mi lenne, ha az emberek nem éreznének fájdalmat – sem fizikait, sem érzelmit? Úgy hangzana, mint egy ideális világ? Nem igazán. Ha nem lennénk képesek fizikai fájdalmat érezni, nem tudnánk mikor pislogjunk ki idegen partikulákat a szemünkből; nem tudnánk, mikor hagyjuk abba a testmozgást; még azt sem tudnánk, mikor forduljunk az oldalunkra, míg alszunk. Egyszerűen csak magunkat rongálnánk egy természetes figyelmeztető rendszer hiányában.
Ugyanez vonatkozik az érzelmi fájdalomra. Hogyan tudtuk volna, hogy az életünk irányíthatatlanná vált, ha nem szenvedtünk volna? Ugyanúgy, mint a fizikai fájdalom, az érzelmi fájdalom tudatja velünk, hogy mikor hagyjunk abba valamit, ami fájdalmat okoz.
De a fájdalom nem csak egy motiváló tényező. Az érzelmi fájdalom összehasonlítási alapul is szolgál, amikor örülünk. Nem tudnánk értékelni az örömöt, ha nem ismerjük a fájdalmat.

Csak a mai nap: Elfogadom a fájdalmat, mint az élet szükséges részét. Tudom, hogy amekkora fájdalmat, ugyanakkora örömöt is tudok érezni.

[TheTrucker]

Október 2 Megtartani a hitet

„Megragadjuk a határtalan erőt, melyet mindennapi imádkozásunktól és megadásunktól kapunk, mindaddig, amíg megtartjuk és megújítjuk hitünket.”
Basic Text, 44. o

A felépülésnek két része van: kitisztulni, és tisztának maradni. A kitisztulás viszonylag könnyű, csak egyszer kell megtennünk. A tisztán maradás nehezebb, életünk minden napján figyelmet igényel. Ugyanakkor, mindkettő a hitből meríti az erőt.
Hit az, amitől tiszták lettünk. Beismertük, hogy függőségünk hatalmasabb volt nálunk, és felhagytunk a próbálkozással, hogy egyedül szembeszálljunk vele. Átadtuk a harcot egy nálunk hatalmasabb Erőnek, és ez az Erő tisztává tett minket.
Minden nap ugyanúgy maradunk tiszták: hittel. Csak a mai nap, megadjuk magunkat. Az élet túl nagy lehet ahhoz, hogy egyedül megbirkózzunk vele. Amikor ez áll fenn, akkor egy nálunk hatalmasabb Erő segítségét kérjük. Imádkozunk, kérjük a Felsőbb Erőnk irányítását, és erőt, hogy követni tudjuk. Azzal, hogy naponta gyakoroljuk és megújítjuk hitünket, azokat az erőforrásokat használjuk, amik egy tiszta és teljes élethez szükségesek.
Határtalan erőhöz juthatunk, amikor csak szükségünk van rá. Hogy megragadjuk, mindössze hinnünk kell a Felsőbb Erőben, ami tisztává tett és tisztán tart minket.

Csak a mai nap: A hit ami tisztává tett, és a hit az, ami tisztán fog tartani. Ma, hinni fogok a Felsőbb Erőmben. Megújítom a megadásomat és tudásért és erőért imádkozok.

[TheTrucker]

Az önfejűség elveszítése Október 3

„Az énünk, ami valaha olyan hatalmas és domináns volt, most egy hátsó helyet foglal el, mert harmóniában vagyunk egy szerető Istennel. Azt vesszük észre, hogy gazdagabb, boldogabb, és sokkal teljesebb életet élünk, amikor elveszítjük önfejűségünket.”
Basic Text, 101. o

A függőség és az önfejűség kéz a kézben járnak. Az irányíthatatlanság, amit az Első Lépésben beismertünk, ugyanúgy az önfejűségünk, mint a krónikus droghasználatunk terméke volt. És ma az önfejűség ugyanolyan irányíthatatlanná teszi az életünket, mint amikor használtunk. Amikor a mi elképzeléseink, mi vágyaink, mi követeléseink állnak az első helyen életünkben, állandó konfliktusban találjuk magunkat körülöttünk mindenkivel és mindennel.
Az önfejűség az énünkbe vetett bizalmat tükrözi. Az egyetlen dolog, ami megszabadít az önfejűségtől és a konfliktusoktól, amiket az okoz, hogy megtörjük az énünkbe vetett bizalmat, és helyette az irányításba és erőbe vetjük hitünket, melyet egy szerető Isten kínál nekünk.
Megtanuljuk, hogy egy Felsőbb Erő irányítását keressük, aki jobban átlátja a dolgokat, mint mi. Ahogyan ezt tesszük, azt vesszük észre, hogy életünk egyre könnyebben kerül összhangba a körülöttünk lévő dolgokkal. Nem zárjuk ki többé magunkat az élet folyamatából; részévé válunk, és felfedezzük a teljességet, amit a felépülés kínál nekünk.

Csak a mai nap: Keresem a szabadságot énemtől és a konfliktusoktól, amiket az önfejűségem okoz. Próbálom fejleszteni tudatos kapcsolatomat a saját felfogásom szerinti Istennel, az irányítást és erőt keresve, mely szükséges, hogy harmóniában éljek a saját világommal.


Október 4 30 napos csoda

„Amikor kezdjük élvezni a megkönnyebbülést függőségünktől, fennáll a kockázata annak, hogy azt hisszük, újra irányítani tudjuk az életünket. Elfelejtjük a szenvedést és a fájdalmat, amit ismertünk.”
Basic Text, 48. o

Sokan „30 napos csodák” voltunk. Kétségbeesetten haldokoltunk, amikor megjelentünk az első NA gyűlésen. Azonosultunk a függőkkel, akikkel találkoztunk és az üzenettel, amit megosztottak velünk. A segítségükkel végre abba tudtuk hagyni a használatot és fellélegezhettünk. Hosszú, hosszú idő óta először otthon éreztük magunkat. Életünk egyik napról a másikra megváltozott; tudtunk járni, enni, inni, aludni, és a Narcotics Anonymous-ról álmodtunk.
Aztán, az NA elveszítette újdonságának varázsát. A gyűlések, amik izgalmasak voltak, monotonná váltak. Csodálatos NA-s barátaink untattak minket; a felemelő NA szövegük ostobaságnak tűnt. Amikor régi barátaink hívtak, hogy menjünk szórakozni kicsit, ahogy szoktunk, búcsút intettünk a felépülésnek.
Előbb vagy utóbb visszataláltunk a Narcotics Anonymous termeibe. Kint, felfedeztük, semmi nem változott – sem mi, sem a barátaink, sem a drogok, sem semmi. Ha valami, akkor az, hogy rosszabb lett, mint valaha.
Igaz, az NA gyűlések talán nem örömlázadások, és NA-s barátaink nem spirituális óriások. De van egy erő a gyűléseken, egy egyszerű kapocs a tagok között, hogy a programnak élünk, ami nélkül nem létezhetünk. Ma, a felépülésünk több mint hóbort – egy életforma. Úgy gyakorolunk a program szerint élni, mintha az életünk függne tőle – mert tőle függ.

Csak a mai nap: Nem vagyok „30 napos csoda”. Az NA útja az én életutam, és mindvégig itt leszek.


Irgalmat kérj, ne igazságot Október 5

„Sokunknak nehézséget okoz beismerni, hogy mások kárára voltunk… Elvágjuk mentségeinket és képzeteinket arról, hogy mi vagyunk az áldozatok.”
Basic Text, 37. o

Életünk szépen halad előre. A dolgaink jól mennek, és a felépülés minden egyes éve több anyagi és lelki ajándékot hoz. Lehet egy kis pénzünk a bankban, lehet egy új autónk, vagy egy komoly kapcsolatunk. Lehet egy kis önbizalmunk, és hitünk egy Felsőbb Erőben növekszik.
Ekkor, valami történik. Valaki feltöri új autónkat, és ellopja belőle a rádiót, vagy a személy akivel párkapcsolatban élünk, hűtlen lesz hozzánk. Azonnal áldozatnak érezzük magunkat. „Hol az igazság?”, jajveszékelünk. De ha visszatekintünk a saját viselkedésünkre, azt találhatjuk, hogy megtettük ugyanazokat a dolgokat, amit most velünk tettek meg. Ráébredünk, hogy valójában nem is igazságot akarunk – nem magunknak és nem másoknak. Amit akarunk, az irgalmasság.
Megköszönjük egy szerető Istennek a könyörületességet, amit nekünk mutatott, és időt szánunk arra, hogy értékeljük mindazt az értékes ajándékot, amit a felépülés hoz számunkra.

Csak a mai nap: Irgalmasságért imádkozok, nem igazságosságosságért. Hálás vagyok a könyörületért, amit kaptam és megbocsátok másoknak.



Október 6 Jóvátételek elvárások nélkül

„A tulajdonképpeni jóvátételek előrevetítése jelentős akadályt jelenthet mind a lista elkészítése tekintetében, mind abban, hogy hajlandóvá váljunk.”
Basic Text, 38. o

A Nyolcadik lépés arra kér minket, hogy hajlandóvá váljunk jóvátételeket nyújtani mindazoknak a személyeknek, akiknek kárt okoztunk. Ahogyan megközelítjük ezt a lépést, kíváncsiak lehetünk, hogy mi lesz a jóvátételeink kimenetele. Meg lesz nekünk bocsátva? Megkönnyebbülünk bármiféle hosszantartó bűntudattól? Vagy tollba és kátrányba fognak minket hempergetni az emberek, akiket bántottunk?
Fel kell adnunk a megbocsátás keresésére való hajlamunkat, ha meg akarjuk kapni a Nyolcadik és kilencedik Lépés spirituális előnyeit. Ha úgy közelítjük meg ezeket a lépéseket, hogy bármit is elvárunk, akkor valószínűleg csalódni fogunk az eredményekben. Talán jó, ha megkérdezzük magunktól, hogy nagy reményeket fűzünk-e a megbocsátáshoz, amit a személytől kapunk, akinek a jóvátételt nyújtjuk. Vagy talán azt reméljük, hogy valami együtt érző hitelező, könnyekig meghatva szerencsétlenségünk történetétől majd elengedi a tartozásainkat.
Hajlandónak kell lennünk megtenni a jóvátételeinket, függetlenül a kimenetelüktől. Megtervezhetjük a jóvátételeket, de nem tudjuk megtervezni az eredményeket. Bár talán nem garantált a megbocsátás mindenki részéről, akinek jóvátételekkel tartozunk, de meg fogunk tanulni megbocsátani magunknak. Ennek folyamatában azt fogjuk észrevenni, hogy nem kell tovább cipelnünk a múlt terheit.

Csak a mai nap: El fogom engedni az elvárásaimat, amik azokkal az emberekkel szemben lehetnek, akiknek jóvátételekkel tartozom.


Rábízzuk magunkat a Felsőbb Erőnkre Október 7

„Felépülésben lévő függőkként azt tapasztaljuk, hogy még mindig függünk valamitől, de függőségünk áttevődött a minket körül vevő dolgokról egy szerető Istenre és a belső erőre, melyet a Vele való kapcsolatban találtunk.”
Basic Text, 67-68. o

Sok függőnek a lázadó szellem másodlagos természete. Nem akartunk függni senkitől és semmitől, legkevésbé Istentől. A használat szépsége, gondoltuk, az volt, hogy megadta nekünk a hatalmat, hogy azok legyünk, akik akarunk, azt érezzük, amit akarunk, saját magunktól. De az ár, amit ezért a látszólagos szabadságért fizettünk, egy függőség volt, ami felülmúlta legrosszabb rémálmainkat. A használat inkább rabszolgává, mint szabaddá tett minket.
Amikor a Narcotics Amonymous-ba jöttünk, megtanultuk, hogy Istentől függni nem kellett, hogy azt jelentse, amit gondoltunk, hogy jelent. Igen, ha meg akartuk őrizni józanságunkat, akkor „egy nálunk hatalmasabb Erőhöz” kellett fordulnunk. Mindamellett, kiválaszthattuk saját elképzelésünket erről a Felsőbb Erőről – akár ki is találhattunk egyet. Egy Felsőbb Erőtőt való függés nem korlátoz, fedeztük fel; szabaddá tesz minket.
Az Erő, amit a felépülésben találunk az az erő, ami belőlünk hiányzott. A szeretet, amit mások iránt érzünk, akikre féltünk rábízni magunkat. Egy személyes irányítás érzése, amiben soha nem volt részünk, az irányítás, amit nem tudtunk alázattal kérni, vagy másoktól bizalommal elfogadni. Mindezek a dolgok, és ez mind a miénk. Ma, hálásak vagyunk, hogy van egy Felsőbb Erőnk, amire rábízhatjuk magunkat.

Csak a mai nap: Rábízom magam a szeretetre és belső erőre, amit a saját felfogásom szerinti Istenből merítek.




Október 8 Egy új életforma

„Azt gyanítjuk, hogy ha nem használjuk, amink van, akkor elveszítjük, amink van.”
Basic Text, 75. o

A függőség egy formát adott az életünknek, és ezzel együtt egy jelentést is – egy sötét, beteg jelentés volt, az biztos, de legalább jelentés volt. A Narcotics Anonymous felépülési programja új életformát ad nekünk, hogy régi szokásaink helyébe lépjen. És ezzel az új formával az életünknek egy új jelentése is jön, a fény, és remény jelentése.
Mi ez az új életforma? Elszigetelődés helyett megtaláljuk a közösséget. Ahelyett, hogy vakon élnénk, újra és úja megismételnénk ugyanazokat a hibákat, rendszeres önvizsgálatot végzünk, szabadok vagyunk, hogy megtartsuk azt, ami segít a fejlődésben, és megszabaduljunk attól, ami nem. Ahelyett, hogy folyamatosan saját, korlátozott erőnkből próbálnánk jutni valamire, tudatos kapcsolatot alakítunk ki egy szerető, nálunk hatalmasabb Erővel.
Életünkben szükség van rendre. Hogy megőrizzük a felépülésünket, meg kell őriznünk az új mintákat, amit a programunktól tanultunk. Azzal, hogy rendszeres figyelmet szentelünk ezeknek a mintáknak, megőrizzük a szabadságot, amelyre a függőség halálos betegségéből találtunk, és megtartjuk a jelentést, amit a felépülés hozott életünkbe.

Csak a mai nap: Elkezdek egy új minta szerint élni; felépülésemen rendszeres karbantartást végzek.


Rend Október 9

„Hangsúlyt fektetünk arra, hogy rendet tegyünk a házunk táján, mert ez megkönnyebbülést okoz.”
Basic Text, 93. o

Amikor arra figyelünk, hogy mások mit csinálnak, akkor pillanatnyilag nem kell magunkkal foglalkoznunk. De a Narcotics Anonymous sikerének egyik titka, hogy biztosítjuk, hogy a saját házunk tája rendben legyen. De egyáltalán, mit jelent az, hogy „rendet teszünk a házunk táján”?
Azt jelenti, hogy dolgozunk a lépéseken, megengedjük magunknak, hogy megnézzük, mi a mi szerepünk a másokkal való kapcsolatunkban. Amikor problémánk van valakivel, elővehetjük saját leltárunkat, hogy rájöjjünk, mi volt a mi részünk a problémában. A szponzorunk segítségével arra törekszünk, hogy elintézzük a problémát. Majd, nap mint nap, folyamatos leltárt készítünk, hogy elkerüljük, hogy ugyanazokat a hibákat megismételjük a jövőben.
Elég egyszerű. Úgy kezelünk másokat, ahogy mi szeretnénk, hogy mások kezeljenek minket. Haladéktalanul jóvátételt nyújtunk, amikor jóvátétellel tartozunk. És amikor életünket nap mint nap a Felsőbb Erőnk gondoskodására bízzuk , kezdünk nem az önfejűségünkkel működni, ami oly jellemző volt aktív használatunkra. Egy Erő vezetésével, ami mindenki számára a legjobbat akarja, a másokkal való kapcsolatunk biztosan javulni fog.

Csak a mai nap: Rendet teszek a házam táján. Ma, megvizsgálom a saját részemet az életemben lévő problémákban. Ha jóvátétellel tartozom, akkor jóvátételt nyújtok.




Október 10 Következmények

„Mielőtt tiszták lettünk, cselekedeteink legtöbbjét impulzusok irányították. Ma, nem vagyunk bezárva ebbe a fajta gondolkodásba.”
Basic Text, 87. o

Ismerős a kísértés, hogy valamit megtegyél, még ha tudod is, hogy az eredmény végzetes lenne? Gondoltál valaha arra, hogy mennyi fájdalmat okozna, ha engednél a csábításnak, majd mégis megteszed azon nyomban?
Azt mondják, minden cselekedetnek van következménye. Mielőtt tiszták lettünk, sokan ezt egyszerűen nem hittük el. De most pontosan tudjuk, hogy mit jelent. Amikor cselekszünk, tudjuk, hogy vállalnunk kell a következményeket. Nem dönthetünk úgy többé, hogy megteszünk valamit és nem veszünk tudomást róla, amikor pontosan tudjuk, hogy nem fog tetszeni az ár, amit fizetni kell érte.
Van egy nyeremény, van egy ára. Rendben van, hogy a következmények ellenére cselekszünk, ha hajlandóak vagyunk megfizetni az árat, de az árat mindig meg kell fizetni.

Csak a mai nap: Cselekedeteim következményeire gondolok, mielőtt cselekszem.



Szemüveg és hozzáállás Október 11

„Legjobb gondolkodásunk bajba kevert minket… A felépülés, aktív változás a gondolatainkban és viselkedésünkben.”
Basic Text, 53. o


Aktív függőségünk ideje alatt, a világ valószínűleg egy irtózatos helynek tűnt. A használat segített nekünk elviselni a világot, amit láttunk. Mégis, ma megértjük, hogy nem a világ helyzete volt a problémánk. A világról alkotott fogalmunk és állásfoglalásunk volt, ami lehetetlenné tette, hogy megtaláljuk helyünket a világban.
Hozzáállásunk és elképzeléseink - az a szemüveg, amin keresztül látjuk életünket. Ha ez a szemüveg homályos, vagy piszkos, akkor életünket borúsan látjuk. Ha hozzáállásunk nincs fókuszban, akkor az egész világ torznak tűnik. Ahhoz, hogy tisztán lássuk a világot, elképzeléseinket, és fogalmainkat tisztán kell tartanunk, nehezteléstől, tagadástól, önsajnálattól és zárkózottságtól mentesen. Hogy biztosítsuk, hogy életképünk fókuszban maradjon, elképzeléseinket egy vonalba kell hozni a valósággal.
Függőségünk alatt, legjobb gondolkodásunk is megakadályozta, hogy tisztán lássuk akár a világot, akár a mi részünket benne. A felépülés azt szolgálja, hogy korrigálja a receptet hozzáállásbeli szemviseletünkre. Azzal, hogy eltávolítjuk a tagadást, és a helyébe hit, őszinteség, alázat és felelősség kerül, a lépések segítenek abban, hogy életünket egy teljesen új módon szemléljük. És a lépések segíteni fognak a spirituális lencsénket tisztán tartani, arra bátorítva minket, hogy rendszeresen megvizsgáljuk elképzeléseinket, hozzáállásunkat és cselekedeteinket.
Ma, a hit és felépülés tiszta lencséin keresztül, meleg, hívogató helynek látjuk a világot.

Csak a mai nap: Életemet és a világot a programom tiszta, spirituális lencséjén keresztül nézem.



Október 12 Kinek van igaza

„Amikor beismerjük, hogy életünk irányíthatatlanná vált, nem kell bizonygatnunk az álláspontunkat… Már nem kell, hogy mindig igazunk legyen.”
Basic Text, 56. o

Semmi nem szigetel el minket jobban a NA-s társaink melegségétől és bajtársiasságától, mint az, hogy nekünk kell, hogy „igazunk” legyen. Bizonytalanságunkban, valamiféle tekintélyfigurának tettetjük magunkat. Alacsony önbecsüléstől szenvedve, úgy próbáljuk magunkat felépíteni, hogy közben másokat leépítünk. Legjobb esetben, az ilyen taktikák eltaszítanak tőlünk másokat; a rosszabbik esetben pedig visszavágnak. Minél inkább azt a benyomást akarjuk kelteni másokban, hogy mennyire „igazunk” van, annál jobban tévedünk.
Ahhoz, hogy biztonságban legyünk, nem kell, hogy „igazunk” legyen; nem kell úgy csinálnunk, mintha mindenre tudnánk a választ, azért, hogy mások szeressenek vagy tiszteljenek minket. Sőt, ennek az ellenkezője az igaz. Egyikünk sem tudja mindenre a választ. Egymásra vagyunk utalva, hogy segítsünk egymásnak áthidalni a dolgok felfogásában rejlő réseket, és egy a magunkénál hatalmasabb Erőre vagyunk utalva, hogy kárpótolja saját tehetetlenségünket. Könnyen együtt élünk másokkal, amikor azt kínáljuk, amit tudunk, beismerjük, amit nem, és tanulni akarunk a társainktól. Magunkban biztonságban élünk, amikor többé nem a saját erőnkre számítunk és kezdünk bízni egy Istenben, akihez a felépülésünkben jutottunk el.
Az „igazunknak” nem kell mindig meglennie, csak a felépülésünknek.

Csak a mai nap: Istenem, beismerem tehetetlenségemet, és életem irányíthatatlanságát. Segíts, hogy úgy éljek másokkal, hogy egyenlők vagyunk, rád utalva irányításért és erőért.

Változtatás Október 13

„Nem lehet szavakkal leírni a lelki tudatosság érzését melyet tapasztalunk, amikor adunk valamit, bármekkora apróságot is, egy másik személynek.”
Basic Text, 100. o

Néha úgy tűnik, annyi baj van a világban, hogy nekünk nem is érdemes próbálkozni, hogy változtassunk rajta. „Végül is,” gondoljuk, „mit tudok én tenni a világban? Én csak egy ember vagyok.” Legyen olyan tág az érdekeltségünk, hogy világbékére vágyunk, vagy legyen olyan személyes, hogy egyszerűen csak elérhetővé szeretnénk tenni a felépülést minden felépülni vágyó függő számára, a feladat nyomasztónak tűnik. „Oly sok mindent kell csinálni, és oly kevés az idő,” sóhajtunk, azon tűnődve néha, fogunk-e valaha is valami jót cselekedni.
Meglepő módon, a legkisebb hozzájárulás hozza a legnagyobb változást. Nem sok erőfeszítést kíván a részünkről, hogy egy szokványos, gürcölő létezésnél többet kapjunk az élettől. Mi magunk is átalakulunk a mély elégedettségtől, amit tapasztalunk, amikor csupán egy embernek felemeljük a lelkét. Amikor rámosolygunk valakire, aki ráncolja homlokát, amikor magunk elé engedünk valakit az országúton, amikor felhívunk egy újonnan érkezettet, csak hogy elmondjuk, fontos nekünk, egy csodálatos világba lépünk be.
Meg akarod váltani a világot? Kezd a függővel, aki melletted ül ma este, majd képzeld el kedvességedet megsokszorozva.
Egyszerre csak egy ember, mindannyian tudunk változtatni.

Csak a ami nap: Egy kis kedvesség nem kerül nekem semmibe, de felbecsülhetetlen annak, aki kapja. Ma kedves leszek valakihez.


Október 14 A magányosság vége

„A szeretettel, amit a Narcotics Anonymousban kapok, nincs mentségem a magányosságra.”
Basic Text, 262, o

A függőség egy magányos betegség. Lehet, hogy körül vagyunk véve emberekkel, de előbb vagy utóbb, függőségünk éket ver közénk, és még a hozzánk legközelebb álló szeretteink közé is. Sokunkat a kétségbeesett magány vezet el a Narkotics Anonymous programjába.
Bár lehet, hogy óvatosan, és gyanakodva közelítünk az NA szobáiba, öleléssel, mosollyal és egy meleg „gyere visszá”-val köszöntenek ott minket. Talán hosszú, hosszú idő óta ez az első hely, ahol otthon éreztük magunkat. Figyeljük, hogy más tagok beszélnek, nevetnek, és csoportokban hagyják el a gyűlést, hogy tovább beszélgessenek a sarki kávézóban. Azon tűnődünk, vajon mi is részesei lehetünk-e ennek a szerető társaságnak?
Elszigetelődésünk kialakult viselkedésformája megnehezítheti, hogy csatlakozzunk. Idővel azonban kezdjük inkább részévé, mint kivételnek érezni magunkat. Nemsokára, amikor besétálunk a szobákba, otthon érezzük magunkat. Lesznek barátaink, és életünk kezd megváltozni.
Az NA megtanítja, hogyan tegyük túl magunkat elszigetelődésünkön. Az első, próbaképpeni barátságokon keresztül, melyeket a csoportban formálunk, kezdjük látni, hogy barátokat szerezni nem olyan nehéz. A hovatartozás érzésére találunk, amikor magunkat megosztjuk másokkal.

Csak a mai nap: Hálás vagyok a barátságokért, melyeket Felsőbb Erőm adott nekem az NA-ban. Nekik köszönhetem, hogy nem vagyok többé magányos.



Választási lehetőségek Október 15

„Nem mi választottuk, hogy függők legyünk.”
Basic Text, 3.o

Fiatalabb korunkban, mindannyiunknak voltak álmai. Minden gyerek hallotta már egy rokon, vagy szomszéd kérdését, „Mi leszel, ha nagy leszel?” Még ha többünknek nem is voltak elmélyedt álmai a sikerről, legtöbbünk munkáról, családról, méltósággal és tisztelettel teli jövőről álmodott. De senki sem kérdezte, „Akarsz drogfüggő lenni, ha felnősz?”
Nem mi választottuk, hogy függők legyünk, és nem választhatjuk, hogy ne azok legyünk. A függőség egy betegség. Függőségünkért nem vagyunk felelősek, de felépülésünkért igen. Miután megtanultuk, hogy beteg emberek vagyunk és van egy út a felépüléshez, el tudunk távolodni a magunk vagy környezetünk hibáztatásától, és elkezdhetünk a megoldásban élni. A függőséget nem mi választottuk, de mi választhatjuk a felépülést.

Csak a mai nap: A felépülést választom.





Október 16 A legegyszerűbb ima

„…csupán azt kérve, hogy velünk kapcsolatos akaratát felismerhessük, és erőt annak kivitelezésére.”
Tizenegyedik Lépés

Hogyan imádkozunk? Kevés tapasztalatunkkal, sokan nem is tudjuk, hogyan kezdjük? Mégis, ez a folyamat nem nehéz, és nem is bonyolult.
Drogfüggőségünk miatt jöttünk a Narcotics Anonymous-ba. De ennek alapja az volt, hogy sokan mély zavarodottságot éreztünk magával az élettel. Úgy látszott eltévedtünk, egy nyomtalan pusztán barangoltunk, nem volt senki, aki vezessen minket. Az ima egy mód arra, hogy életünkben irányítást kapjunk és erőt, hogy követni tudjuk azt.
Mivel az imának olyan központi szerepe van az NA felépülésben, sokan minden nap szánunk rá egy kis időt, hogy imádkozzunk, kialakítva ezzel egy szokást. Ebben a csendes időszakban „beszélünk” a Felsőbb Erőnkhöz, magunkban, vagy hangosan. Megosztjuk gondolatainkat, érzéseinket, a napunkat. Megkérdezzük, „Mit akarnál, mit tegyek?” Ugyanakkor azt kérjük, „Kérlek, adj erőt akaratod kivitelezésére!”
Imádkozni megtanulni egyszerű. Kérjük, hogy „velünk kapcsolatos akaratát felismerhessük, és erőt annak kivitelezésérre.” Azzal, hogy ezt tesszük, megtaláljuk az irányítást, ami hiányzott, és az erőt, amire szükségünk van, hogy Isten akaratát végrehajtsuk.

Csak a mai nap: Szánok egy kis nyugodt időt arra, hogy „beszéljek” a Felsőbb Erőmmel. Kérni fogom ennek az Erőnek az irányítását, és hogy képes legyek aszerint cselekedni.


„Az igazság” Október 17

„Minden, amit tudunk, felülvizsgálatnak alávetendő, különösen az, amit az igazságról tudunk.”
Basic Text, 91. o

Sokan azt gondoltuk, felismerjük „Az Igazságot”. Azt hittük, az igazság egy dolog, biztos és megváltozhatatlan, amibe könnyen és kétség nélkül kapaszkodhattunk. A valódi igazság, ugyanakkor az volt, hogy sokszor akkor sem láttuk az igazságot, amikor az arcon csapott minket. Betegségünk mindent kiszínezett életünkben, különösen az igazságról való felfogásunkat – valójában, amit „tudtunk” az igazságról, az majdnem megölt minket. Mielőtt elkezdhettük felismerni az igazságot, át kellett helyezni függőségünkhöz való ragaszkodásunkat egy Felsőbb Erőhöz, ami minden jónak és igaznak forrása.
Ahogy hitünk egy Felsőbb Erőben növekedett, úgy változott az igazság. Ahogy dolgoztunk a lépéseken, a felépülés elveinek gyógyító erején keresztül egész életünk kezdett megváltozni. Azért, hogy kinyíljon az ajtó e változás felé, fel kellett adnunk egy változhatatlan és rideg igazsághoz való kötődésünket.
Az igazság, minden vele való találkozás alkalmával, tisztább és egyszerűbb lesz. És ugyanúgy, ahogyan a lépések működnek – ha hagyjuk - mindennapi életünkben, növekedésünkkel az igazságról való felfogásunk is változik.

Csak a mai nap: Megnyitom szemem és szívem a lépések által hozott változások felé. Ha nyitott vagyok, megérthetem az igazságot mostani életemben.


Október 18 Mindannyian ide tartozunk

„Bár, ahogy a régi mondás tartja, „a politika rossz hálótárs.”, függőségünk tekintetében ugyanabból a fajtából valók vagyunk.
Basic Text, 84. o

Micsoda vegyes népség vagyunk mi a Narcotics Anonymousnál. Akármelyik gyűlésen, akármelyik estén, olyan különböző emberekkel találkozunk, akik valószínűleg soha nem ültek volna le együtt egy szobában, ha nem a függőség betegségén múlott volna.
Egy NA tag, aki orvos, úgy írta le vonakodását, hogy első gyűlésén azonosuljon, hogy elutasította, hogy bemenjen „abba a szobába, tele junky-val”. Egy másik függő, aki mögött komoly múlt állt börtönökben és intézményekben, hasonló történetet osztott meg, kivéve, hogy az őt ért sokk és meglepetés abból a felismerésből eredt, hogy „kedves emberek voltak ott – ráadásul öltönyben!” Ez a két barátunk nemrég ünnepelte hetedik házassági évfordulójukat.
A legvalószínűtlenebb emberek kötnek barátságot, szponzorálják egymást, és együtt teljesítenek szolgálatot. Találkozunk a felépülés szobáiban, megosztjuk a múlt szenvedéseinek kötelékeit és a jövő reményét. Közös alapokon találkozunk, ahogyan a két dologra koncentrálunk, ami mindannyiunkban közös – a függőség és a felépülés.

Csak a mai nap: A személyes körülményeimtől függetlenül, ide tartozom.



Valamit jelképezünk Október 19

„...tudtuk érezni az időt, megérinteni a valóságot, és rég elveszett spirituális értékeket ismertünk fel magunkban.”
Basic Text, 85. o

Aktív függőségünk idején készek voltunk mindent feladni, amiben hittünk, hogy több droghoz juthassunk. Akár megloptuk a családunkat és barátainkat, árultuk magunkat, vagy hazudtunk a munkáltatóinknak, semmibe vettük a számunkra legfontosabb értékeket. Minden egyes alkalommal, amikor feladtunk egy hőn tartogatott hitünket, egy újabb darab hullott le a vakolatból, ami jellemünket összetartotta. Amire sokunk eljutott az első gyűlésre, nem maradt más, csak korábbi énünk roncsai.
Helyretesszük elveszett értékeinket, amikor elvégezzük az első őszinte önvizsgálatot. De hogy újraépíthessük jellemünket, szükségesnek találjuk, hogy megtartsuk ezeket az értékeket, bármekkora is a kísértés, hogy félrelökjük őket. Őszintének kell lennünk, akkor is, amikor azt gondoljuk, hogy hazugsággal mindenkit megtéveszthetnénk. Ha semmibe vesszük értékeinket, felfedezzük, hogy a legnagyobb hazugságok, amiket mondtunk, azok, amiket saját magunknak mondtunk.
Nem akarjuk újrakezdeni lelkünk rombolását, miután ennyi munkát fektettünk a helyreállításába. Fontos, hogy jelképezzünk valamit, különben fennáll a veszélye, hogy bedőlünk bárminek. Mindent, ami nekünk fontos, megbecsülünk.

Csak a mai nap: Valamit jelképezek. Az erőm annak eredménye, hogy használom értékeimet.


Október 20 Szabadok vagyunk, hogy válasszunk

”Az erőltetett erkölcsiségből hiányzik az erő, melyet a lelki élet választásával kapunk.”
Basic Text, 44. o

Aktív függőségünk idején, hibásan éltük életünket. Nem voltunk hajlandóak, vagy képesek arra, hogy megválasszuk cselekedeteinket, azt válasszuk, amit csinálni szeretnénk, vagy akár, hogy kiválasszuk lakhelyünket. Engedtük, hogy a drogok, vagy mások tegyék meg helyettünk legalapvetőbb döntéseinket. Az aktív függőségtől való szabadság többek között azt jelenti, hogy szabadok vagyunk saját magunknak meghozni ezeket a döntéseket.
A választás lehetősége egy csodálatos ajándék, de óriási felelősség is. A választás lehetővé teszi számunkra, hogy rájöjjünk, kik vagyunk, és miben hiszünk. Ugyanakkor, a választás gyakorlása közben fontos, hogy mérlegeljük választásainkat, és elfogadjuk a következményeket. Ez többünket arra visz, hogy felkeressünk valakit – szponzorunkat, a csoportot, NA-s barátainkat – aki dönt helyettünk, ugyanúgy, ahogyan a betegségünk döntött helyettünk, amíg használtunk. Ez nem a felépülés.
Mások tapasztalatát kérni, egy dolog; a személyes felelősségről lemondani egészen más. Ha nem használjuk a választás szabadságát, amit kaptunk, ha megtagadjuk a vele járó felelősség elfogadását, akkor elveszítjük ezt az ajándékot, és életünk eltűnik előlünk. Felelősek vagyunk saját felépülésünkért, és választásainkért. Bár nehéznek tűnhet, de saját magunknak kell meghoznunk a döntéseket, és hajlandónak kell lennünk, hogy elfogadjuk a következményeket.

Csak a mai nap: Hálás vagyok a szabadságért, hogy úgy élhetek, ahogy akarok. Ma, elfogadom, hogy felelős vagyok a felépülésemért, én magam hozom a döntéseimet, és elfogadom a következményeket.

Isten akarata a mai napon Október 21

„Ez a döntés folyamatos elfogadást igényel, mindig növekedő hitet, és a felépüléshez napi szinten történő elköteleződést.”
IP No. 14, Egy Függő Tapasztalata…

Sokszor, igazán használjuk a Harmadik Lépést – és ez óriási! Nem bánjuk a múltat, nem félünk a jövőtől, és általában elégedettek vagyunk a jelennel. Néha, azonban szemünk elől veszítjük Isten életünkkel kapcsolatos akaratát.
Sokan arról álmodunk, hogy töröljük a múltban elkövetett hibákat, de a múltat nem lehet kitörölni. Sokan hálásak vagyunk ezért, mivel a múlt tapasztalatai hoztak el minket a felépüléshez, amit ma élvezhetünk. Azzal, hogy dolgozunk a programon, megtanuljuk elfogadni a múltat, és hibáink jóvátételével megbékélni vele. Ugyanez a Tizenkét Lépés segíthet megszűntetni a jövővel kapcsolatos aggodalmainkat. Amikor napi rendszerességgel gyakoroljuk az NA elveit életünk minden területén, akkor az eredményt rábízhatjuk Felsőbb Erőnkre.
Úgy tűnik, hogy a legerősebb hittel rendelkező NA-sok azok, akik legjobban tudnak a jelen pillanatban élni. Öröm, megbecsülés, és hála azért, hogy értékes életet élhetünk – ezek az eredmények, ha magában az életben hiszünk. Amikor gyakoroljuk programunk elveit, a mai nap az egyetlen nap, amire szükségünk van.

Csak a mai nap: Kihozom a legtöbbet a mai napból, és bízok abban, hogy a tegnap és a holnap Isten kezében van.





Október 22 Nicsak, ki beszél

„Betegségünk olyan alattomos, hogy lehetetlen helyzetekbe kerülhetünk miatta.”
Basic Text, 80. o

Néhányan azt mondjuk, „Beszél hozzám a függőségem.” Mások azt mondják, „Az agyam egyszerűen nem kapcsol ki.” Még mások úgy utalnak rá, hogy a „lény a fejemben”, vagy a „kis ördög”. Nézzünk szembe a tényekkel. Gyógyíthatatlan betegségben szenvedünk, ami továbbra is befolyásol minket, még felépülésünkben is. Függőségünk hamis képet mutat nekünk arról, ami az életünkben folyik. Azt mondja, ne nézzünk magunkba, mert amit látunk, az túl félelmetes lesz. Néha azt mondja nekünk, hogy nem vagyunk felelősek saját magunkért és tetteinkért; máskor azt mondja, minden a mi hibánk. Függőségünk elhiteti velünk, hogy bízzunk benne.
Az NA programja ellát minket olyan hangokkal, amik szembeszállnak függőségünkkel, hangokkal, amikben bízhatunk. Felhívhatjuk szponzorunkat egy valóság vizsgálatért. Hallgathatjuk egy függő hangját, aki le akar állni. Az egyetlen megoldás az, hogy dolgozunk a lépéseken és erőt merítünk egy Felsőbb Erőből. Így át tudjuk vészelni azokat az időket, amikor „a függőségünk beszél hozzánk.”

Csak a mai nap: Nem figyelek függőségem hangjára. A program, és egy nálam hatalmasabb Erő hangjára fogok figyelni.


Megadás Október 23

„Az irányítás feladásával, egy sokkal hatalmasabb erőhöz jutunk.”
Basic Text, 43. o

Amíg használtunk, mindent megtettünk, hogy mi irányíthassuk a dolgainkat. Minden elképzelhető mesterkedést bevetettünk, hogy világunkat kontrolláljuk. Amikor megszereztük, amire szükségünk volt, hatalmasnak, legyőzhetetlennek éreztük magunkat; amikor nem tudtuk megszerezni, akkor, sebezhetőek, legyőzöttek voltunk. De ez nem állított meg minket – csak több erőfeszítésre volt szükségünk, hogy kontrolálással és manipulációval kezelhetőbbé tegyük életünket.
A fondorlatossággal tagadtuk tehetetlenségünket. Amíg el tudtuk terelni figyelmünket a tervezgetéssel, nem kellett elfogadnunk, hogy kicsúszott a lábunk alól a talaj. Csak lassanként fogtuk fel, hogy életünk irányíthatatlanná vált, és hogy a világ összes szélhámossága és manipulációja nem lett volna elég ahhoz, hogy életünk helyreálljon.
Amikor beismerjük tehetetlenségünket, nem próbáljuk többé irányítani és kézben tartani az életünket – megadjuk magunkat. Mivel egyedül nincs elég hatalmunk, egy nálunk hatalmasabb Erőhöz fordulunk; segítségét és irányítását kérve, és kérjük ezt az Erőt, hogy gondoskodjon életünkről és akaratunkról. Megkérünk más felépülésben lévőket, hogy osszák meg tapasztalataikat arról, hogyan élik a programot, ahelyett, hogy mi próbálnánk programozni a saját életünket. Az erő és az irányítás, amit keresünk, itt van mellettünk; csak el kell fordulnunk az énünktől, hogy rátaláljunk.

Csak a mai nap: Nem próbálom mesterkedéssel és manipulációval kezelhetőbbé tenni életemet. Az NA programján keresztül, átadom magam a Felsőbb Erőm gondoskodásának.


Október 24 Felelősség

„Betegségünkért nem vagyunk felelősek, csak felépülésünkért. Ahogyan elkezdjük alkalmazni, amit tanultunk, életünk jobb irányba fog változni.”
Basic Text, 88. o

Minél előbbre vagyunk a felépülésben, annál több felelősséget vállalunk magunkért és cselekedeteinkért. Ha alkalmazzuk a Narcotics Anonymous programjának elveit, akkor tudunk változtatni az életünkön. A felelősség, és a vele járó szabad választási lehetőség elfogadásával, létünk új jelentést nyer. Felépülésünket nem vesszük biztosra.
Szponzorunkkal dolgozunk a lépéseken, és ezzel felelősséget vállalunk felépülésünkért. Rendszeresen járunk a gyűlésekre, és megosztjuk az újonnan érkezettel, amit mi kaptunk: a felépülés ajándékát. Részt veszünk a csoport munkájában és elfogadjuk saját részünket a felelősségben, hogy megosszuk a felépülést a még szenvedő függővel. Ahogyan megtanuljuk hatékonyan gyakorolni a lelki elveket életünk minden területén, életünk javulni fog.

Csak a mai nap: A spirituális eszközök használatával, melyeket a felépülésem során kaptam, hajlandó, és képes vagyok arra, hogy felelősségteljes döntéseket hozzak.




Az elveket a személyiségek elé Október 25

„Minden hagyományunk szellemi alapja a névtelenség, ami folyamatosan emlékeztet bennünket arra, hogy az elveket mindig helyezzük a személyiségek elé.”
Tizenkettedik Hagyomány

„Az elveket a személyiségek elé.” Sokan együtt mormoljuk ezeket a szavakat az olvasóval, amikor felolvassuk a Tizenkét Hagyományt. Attól, hogy ezek a szavak egyfajta klisévé váltak, még nem lettek kevésbé fontos szavak, akár a szolgálat, akár életünk terén. Ezek a szavak megerősítésként szolgálnak: „Hallgatunk lelkiismeretünkre, és azt tesszük, ami helyes, nem számít, kiről van szó.” Ez az elv a felépülés egyik alap pillére, ugyanúgy, mint a hagyományok.
De mit jelent az, hogy „az elveket a személyiséget elé?” Azt jelenti, hogy őszinteséget, alázatot, részvétet, toleranciát és türelmet gyakorolunk mindenkivel szemben, függetlenül attól, hogy szeretjük-e az illetőt, vagy sem. Az, hogy az elveket a személyiségek elé helyezzük, arra tanít minket, hogy mindenkit egyenlően kezeljünk. A Tizenkettedik Lépés azt kéri tőlünk, hogy életünk minden területén alkalmazzuk az elveket; a Tizenkettedik Hagyomány azt javasolja, hogy mindenkivel szemben alkalmazzuk őket.
Az elvek gyakorlása nem áll meg a barátoknál, amikor elhagyjuk a gyűlést. Minden napra szól, mindenkire érvényes… életünk minden területére.

Csak a mai nap: Hallgatok a lelkiismeretemre, és azt teszem, ami helyes. Az elvekre összpontosítok, nem emberek személyiségére.


Október 26 Út önmagunk elfogadásához

„A leghatékonyabb eszköz önmagunk elfogadására a felépülés Tizenkét Lépésének alkalmazása.”
IP. No. 19, Önmagunk Elfogadása

Függőségünk, sokunk számára a szégyen forrása volt. Elrejtettük magunkat mások elől, bizonyosak voltunk abban, hogy ha valaki megtudja, kik is vagyunk valójában, akkor elutasít minket. Az NA segít nekünk, hogy megtanuljuk önmagunkat elfogadni.
Sokunknak már az is megkönnyebbülést okoz, ha látogatjuk a gyűléseket, hallgatjuk függő társainkat, ahogy megosztják a történetüket, és felfedezzük, hogy mások ugyanúgy éreztek, ahogyan mi érezzük magunkat. Amikor mások őszintén megosztják velünk, hogy kik ők, akkor mi is könnyebben tesszük ezt. Ahogyan megtanuljuk másoknak elmondani magunkról az igazat, úgy megtanuljuk elfogadni önmagunkat.
Ugyanakkor, önmagunk leleplezése csak a kezdet. Miután megosztottuk a dolgokat, melyek kellemetlenné tették életünket, egy új életutat kell találnunk – és itt jönnek a lépések. Kialakítunk egy elképzelést egy Felsőbb Erőről. Részletes leltárt készítünk életünkről, és megbeszéljük szponzorunkkal. Kérjük a saját felfogásunk szerinti Istent, hogy felszámolja jellembéli fogyatékosságainkat, a hibákat, gondjaink forrását. Felelősséget vállalunk cselekedeteinkért, amiket elkövettünk, és jóvátételt nyújtunk értük. És ezeket az elveket mindennapi életünkbe foglaljuk, „ezeket az elveket életünk minden megnyilvánulásában gyakoroljuk.”
Ha dolgozunk a lépéseken, olyan emberekké válhatunk, akikre büszkék lehetünk. Nyugodtan beszélhetünk magunkról őszintén, nincs titkolni valónk.

Csak a mai nap: Önmagam elfogadásán dolgozok. Megjelenek gyűlésen, az igazat mondom, és dolgozok a lépéseken.

A jelenben élni Október 27

„Szembe akarunk nézni a múltunkkal, teljes valójában akarjuk látni, és elengedni, hogy tudjuk a mában élni.”
Basic Text, 28. o

Sokunk számára a múlt olyan, mint egy rossz álom. Életünk már más, de még mindig vannak tovaröppenő, érzelmileg túlfűtött emlékeink egy elég kellemetlen múltból. A bűntudat, félelem és düh, ami valaha dominált minket, belecsöppenhet új életünkbe, megnehezítve erőfeszítéseinket a változás és a növekedés felé.
A Tizenkét Lépés a képlet, ami segít nekünk megtanulni, hogy helyére tegyük a múltat. A Negyedik és Ötödik Lépésen keresztül tudatosul bennünk, hogy a régi viselkedésmódunk nem működött. A Hatodik és Hetedik Lépésben kérjük a Felsőbb Erőt, hogy megszabadítson minket jellembéli hiányosságainktól, és kezdünk megszabadulni a bűntudattól és a félelemtől, ami olyan sok éven át fertőzött minket. A Nyolcadik és Kilencedik Lépésben a jóvátételek által mutatjuk másoknak, hogy életünk változik. Már nem a múltunk irányít minket. Amint a múltnak elveszíti kontrollját fölöttünk, szabaddá válunk, hogy új életutakra találjunk, olyan utakat, amik azt mutatják, akik valójában vagyunk.

Csak a mai nap: Nem kell, hogy a múltam kontrolláljon. Úgy élem ezt a mai napot, mint az a személy, akivé válok.


Október 28 Hozzáállás

„Arra is használhatjuk a lépéseket, hogy hozzáállásunkon változtassunk.”
Basic Text, 53. o

Van olyan napod, amikor, úgy tűnik, minden ellened fordult? Vannak olyan periódusaid, amikor annyira elfoglalt vagy más emberek leltárkészítésével, hogy te magad alig állsz a lábadon? És amikor azon kapod magad, hogy minden ok nélkül ráförmedsz egy munkatársadra, vagy szeretteidre? Amikor ilyen zord hangulatban találjuk magunkat, akkor cselekedni kell.
A nap bármelyik részében szánhatunk néhány percet egy „villámleltárra.” Megvizsgáljuk, hogyan reagálunk külső helyzetekre, és más emberekre. Amikor ezt tesszük, azt vehetjük észre, hogy egyszerűen csak rossz hozzáállásunktól szenvedünk. Egy negatív kilátás árthat a Felsőbb Erővel, és az életünkben más emberekkel való kapcsolatunknak. Amikor őszinték vagyunk magunkhoz, gyakran azt vesszük észre, hogy a probléma velünk és a hozzáállásunkkal van.
Az élet kihívásai felett nincs hatalmunk. Tudjuk viszont irányítani, ahogyan ezekre a kihívásokra reagálunk. Hozzáállásunkon akármelyik ponton tudunk változtatni. Az egyetlen dolog, ami tényleg változik a Narcotics Anonymous programjában, mi vagyunk. A Tizenkét Lépés megadja nekünk az eszközöket arra, hogy ne a probléma, hanem a megoldás felé közelítsünk.

Csak a mai nap: A mai nap folyamán megvizsgálom hozzáállásomat. Használom a lépéseket, hogy javítsak rajta.



A most-ban élni Október 29

„Ha csak a mai nap élünk, könnyítünk a múlt terhén, és a jövőtől való félelmen.”
Basic Text, 90-91. o

Ha arról gondolkodunk, hogy milyen rossz volt – vagy milyen rossz lehet – felemésztjük reményeinket a felépülésre. A fantáziálás arról, hogy milyen csodálatos volt – vagy lehet – elterelhet minket attól, hogy a való világban cselekedjünk. Ezért van az, hogy a Narcotics Anonymous-nál úgy beszélünk az életről és felépülésről, hogy „csak a mai nap.”
Tudjuk, hogy az NA-ban változhatunk. Eljutottunk a hitre, hogy a Felsőbb Erő képes helyreállítani lelkünk és szívünk épségét. A lépéseken keresztül tudjuk múltunk roncsait kezelni. A felépülés megtartásával, csak a mai napra, elkerülhetjük a problémákat a jövőben.
Az élet a felépülésben nem egy fantázia. Az álmodozásaink, hogy milyen jó volt használni, vagy hogyan tudunk sikerrel használni a jövőben, illúzióink, hogy minden milyen nagyszerű lenne, túlzott elvárásaink, melyek csalódáshoz és visszaeséshez vezetnek – mind elveszítik erejüket a programban. Isten akaratát kérjük, nem a sajátunkat. Másokat szeretnénk szolgálni, nem magunkat. Önközpontúságunk, és annak fontossága, hogy dolgaink milyen nagyszerűek lehetnének, vagy kellene, hogy legyenek, eltűnik. A felépülés fényében, érzékeljük a különbséget a fantázia és a valóság között.

Csak a mai nap: Hálás vagyok a felépülés elveiért, és az újfajta valóságért, amit ezektől kaptam.



Október 30 Bátorság

„Újonnan szerzett hitünk, bátorságunk szilárd alapjául szolgál a jövőben.”
Basic Text, 93. o

A Narcotics Anonymous nem a nyúlszívű emberek helye! Szembenézni az élettel és feltételeivel, drogok használata nélkül, nem mindig könnyű. A felépülés többet kíván kemény munkánál; nagy adag bátorság is szükséges.
De mi a bátorság? Ha belepillantunk egy szótárba, megtudjuk. Bátrak vagyunk, amikor szembenézünk valamivel, amit nehéznek, veszélyesnek, vagy fájdalmasnak vélünk, kezeljük ezt, ahelyett, hogy elfordulnánk tőle. A bátorság azt jelenti, hogy bátrak vagyunk; van célunk; van lelkünk. Szóval, akkor mi valójában a bátorság? A bátorság egy hozzáállás, olyan hozzáállás, amiben kitartóak vagyunk.
Ez az, amire egy függőnek a felépülésben igazán szüksége van – kitartás. Elkötelezzük magunkat a programhoz, hogy elkerüljük a használatot, történjék bármi. Egy bátor függő az, aki nem használ, csak a mai nap, akármi is történik.
És mi ad nekünk bátorságot? A Felsőbb Erővel való kapcsolat adja nekünk az erőt és bátorságot ahhoz, hogy tiszták maradjunk. Tudjuk, hogy amíg Isten gondjaira bízzuk magunkat, addig lesz erőnk, hogy szembenézzünk az élettel és feltételeivel.

Csak a mai nap: Van egy Felsőbb Erőm, aki mindentől függetlenül gondoskodik rólam. Ezzel a tudattal arra törekszem, hogy ma bátor hozzáállásom legyen.


Kapcsolatunk a Felsőbb Erővel Október 31

„A folyamatos felépülés egy szerető Istennel való kapcsolatunktól függ, Istennel, aki gondoskodik rólunk, és megteszi értünk azt, amit mi magunk lehetetlennek vélünk.”
Basic Text, 96. o

Ha dolgozunk a Narcotics Anonymous Tizenkét Lépésén, tiszta lappal kezdhetjük az életet, és irányítást kapunk abban, hogy hogyan éljünk a világban. Amikor mindenünket beleadjuk a lépéseken való munkába, kialakítunk egy kapcsolatot személyes Felsőbb Erőnkkel.
A Harmadik Lépésben eldöntjük, hogy átengedjük egy szerető Istennek életünk irányítását. A bátorság, a bizalom, és a hajlandóság nagy része, ami szükséges ahhoz, hogy tovább fejlődhessünk a lépéseken keresztül, ebből a döntésből ered. A Hetedik Lépésben tovább lépünk azzal, hogy kérjük a Felsőbb Erőt, hogy változtasson életünkön. A Tizenegyedik Lépés egy eszköz arra, hogy erősítsük ezt a kapcsolatot.
A felépülés a növekedés és a változás folyamata, melyben életünk megújul. A Tizenkét Lépés a térkép, pontos útbaigazítás, ami a felépülés folyamatában szükséges. De a segítséget, ami ahhoz kell, hogy minden egyes lépéssel haladhassunk, abból merítjük, hogy hiszünk egy Felsőbb Erőben, és hisszük, hogy minden rendben lesz. A hit bátorságot ad, hogy cselekedjünk. Minden lépésünkben segít egy szerető Istennel való kapcsolatunk.

Csak a mai nap: Emlékezek arra, hogy a Felsőbb Erővel való kapcsolatom a bátorságom és hajlandóságom forrása


Ébredés November 1

„Ahogyan egymást segítjük, Isten is segít minket.”
Basic Text, 51. o

Függőségünk azt okozta, hogy szinte kizárólag saját magunkra gondoltunk. Még imáink is – ha egyáltalán imádkoztunk – én-központúak voltak. Arra kértük Istent, hogy intézze el a dolgainkat, vagy húzzon ki minket a bajból. Miért? Mert nem akartunk a problémákkal élni, amiket mi okoztunk magunknak. Bizonytalanok voltunk. Azt gondoltuk, az élet arról szól, hogy kapni, és mi mindig többet akartunk.
És a felépülésben többet kapunk – többet annál, hogy nem használunk. A szellemi ébredés, amit a Tizenkét Lépésen keresztül tapasztalunk, egy olyan életet mutat meg nekünk, amiről álmodni sem mertük, hogy lehetséges. Nem kell többé amiatt aggódnunk, hogy „elég” lesz-e valami, mert bízunk egy Felsőbb Erőben, aki gondoskodik mindennapi szükségleteinkről. Megszabadulva állandó bizonytalanságunktól, már nem úgy látjuk a világot, ahol másokkal kell versenyeznünk, hogy vágyainkat kielégítsük. Ehelyett, a világot olyan helynek látjuk, ahol kiéljük a szeretetet, amit Felsőbb Erőnktől kapunk. Nem azonnali örömérzet céljából imádkozunk; abban segítenek az imák, hogy egymásnak segíthessünk.
A felépülés felébreszt az én-központúság, a küzdelem és a bizonytalanság rémálmából, ami betegségünk középpontjában áll. Egy új valóságra ébredünk: mindent, amit érdemes megtartani, csak úgy tarthatunk meg, ha továbbadjuk.

Csak a mai nap: Az Istenem segít nekem, ahogyan én is segítek másoknak. Ma segítséget kérek abban, hogy átadjam másoknak a szeretetet, amit Felsőbb Erőmtől kaptam, és tudom, hogy ez a módja annak, hogy megtartsam ezt a szeretet.



November 2 Megoldatlan problémákkal élni

„Egészen más, ha vannak barátaink, akik törődnek velünk, amikor fájdalmunk van.”
Basic Text, 54. o

A legtöbb problémánkra egyszerű a megoldás. Felhívjuk a szponzorunkat, imádkozunk, dolgozunk a lépéseken, vagy elmegyünk egy gyűlésre. De mi van az olyan helyzetekkel, amikor a teher nem szűnik, és úgy tűnik, soha nem is lesz vége?
Legtöbbünk tudja, milyen egy fájdalmas szituációval együtt élni – egy problémával, ami egyszerűen nem fog megszűnni. Van, akinek ez a probléma egy gyógyíthatatlan, halálos betegség. Másoknak kezelhetetlen gyerekei vannak. Sokan azt tapasztaljuk, hogy a keresetünk egyszerűen nem fedezi a kiadásainkat. Van, aki egy krónikus betegségben szenvedő barátot, vagy családtagot ápol.
Azok, akiknek valaha is egy megoldatlan problémával kellett együtt élnie, tudják, hogy mekkora enyhülést ad, ha pusztán, csak beszélünk a problémáról felépülésben lévő barátainkkal. Akár érezhetünk egy komikus megkönnyebbülést. Barátaink, lehet, hogy sajnálni fognak, minket, vagy együtt érzően sírnak. Bármit is csinálnak, könnyítnek a terhünkön. Lehet, hogy nem tudják megoldani a problémánkat, vagy megszűntetni fájdalmunkat, de a tudat, hogy szeretnek minket és törődnek velünk, elviselhetővé teszi problémáinkat. Soha többé nem kell egyedül lennünk a problémáinkkal.

Csak a mai nap: A problémák, amiket nem tudok megoldani, elviselhetőbbek lesznek, ha beszélek róluk egy barátomnak. Ma felhívok valakit, aki törődik velem.



Történjék bármi November 3

„Ha végül úgyis meg kell állnunk a saját lábunkon, és szembe kell néznünk az élettel, akkor miért nem tesszük ezt mindjárt az elején?”
Basic Text, 85. o

Sokan úgy érezzük, óvnunk kell az újonnan érkezetteteket, és azt mondjuk, hogy míg régen minden rettenetes volt, most, hogy a felépülésben élünk, már minden csodálatos. Attól félünk, elijeszthetünk valakit, ha fájdalomról, nehézségekről, zátonyra futott házasságokról beszélünk, vagy hogy kiraboltak minket, és hasonlók. Azzal az őszinte, és jóakaratú vággyal, hogy átadjuk az üzenetet, hajlamosak vagyunk arra, hogy sugárzó arccal beszéljünk mindarról, ami jól működik életünkben.
De a legtöbb újonnan érkezett már gyanítja az igazságot, még ha csak néhány napja tiszta is. Valószínű, hogy az „élet, az élet szabta feltételekkel”, amit egy átlagos újonnan érkezett tapasztal, egy kicsit több stresszel jár, mint amivel egy öreg józannak kell megküzdenie nap mint nap. Ha sikerül meggyőznünk az újonnan érkezettet, hogy a felépülésben minden rózsás, akkor legjobban tesszük, ha készenlétben állunk, hogy ott legyünk, amikor valami rosszul sül el az életében.
Talán egyszerűen csak valósághűen kell megosztanunk, hogyan használjuk a Narcotics Anonymous forrásait, hogy elfogadjuk, az életet, és az élet szabta feltételeket, akármik is azok a feltételek, akármelyik napon. A felépülés, és maga az élet egyenlő részben tartogat örömöket, és fájdalmat. Fontos, hogy mindkettőt megosszuk, hogy az újonnan érkezett tudja, hogy tiszták maradunk, történjék bármi.

Csak a mai nap: Őszintén megosztok az újonnan érkezettekkel, és elmondom nekik, hogy nem számít, mit hoz az élet, soha többé nem kell használnunk.

November 4 Kölcsönös szeretet

„..szeretetet adunk, mert mi is olyan bőségesen kaptunk belőle. Új határok nyílnak meg előttünk, ahogyan megtanulunk szeretni. A szeretet lehet az életenergia áramlása egyik személytől a másikig.”
Basic Text, 100-101. o

Az adott és kapott szeretet, maga az élet lényege. Az az egyetemes közös nevező, ami összeköt minket a körülöttünk lévőkkel. A függőség megfosztott minket ettől a kapcsolattól, magunkba zárva minket.
A szeretet, amit az NA programjában találunk újra megnyitja előttünk a világot. Megnyitja a függőség ketrecét, ami valaha fogva tartott minket. Amikor szeretetet kapunk más NA tagoktól, megtudjuk – talán először – mi a szeretet, és hogy mire képes. Hallunk más tagokat beszélni arról, hogy megosztják a szeretetet, és érezzük a tartalmat, amit ez ad az életüknek.
Kezdjük gyanítani, hogy ha szeretetet adni és kapni olyan sokat jelent másoknak, akkor talán a mi életünknek is adhat jelentést. Érezzük, hogy egy nagy felfedezés határán állunk, de azt is érezzük, hogy nem érthetjük meg a szeretet jelentését, ha nem adjuk tovább. Megpróbáljuk, és felfedezzük a hiányzó kapcsot magunk és a világ között.
Ma, értjük, hogy igaz, amit mondanak: „Csak úgy tudjuk megtartani amink van, ha továbbadjuk.”

Csak a mai nap: Az élet egy új megnyílt határ számomra, és az eszköz a felfedezésére a szeretet. Bőségesen adok a szeretetből, amit kaptam.


Isten irányítása November 5

„Felsőbb Erőnk mindenkor elérhető számunkra. Vezet minket, amikor kérjük, hogy Isten velünk kapcsolatos akaratát felismerhessük.”
Basic Text, 92. o

Nem mindig könnyű megfelelő döntést hozni. Ez különösen igaz függőkre, akik most először tanulnak spirituális elvek szerint élni. A függőségben önromboló, antiszociális ösztöneink alakultak ki. Amikor felmerült egy konfliktus, ezek a negatív érzések voltak a tanácsadóink. Betegségünk nem készített fel minket arra, hogy határozott döntéseket hozzunk.
Ma, Felsőbb Erőnket kérjük, hogy megtaláljuk az irányt, amire szükségünk van. Megállunk; imádkozunk; és csendben, belsőnkre hallgatunk és várjuk az irányítást. Eljutottunk a hitre, hogy bízhatunk egy nálunk hatalmasabb Erőben. Ez az Erő elérhető számunkra, amikor csak szükségünk van rá. Csak annyit kell tennünk, hogy imádkozunk, hogy Isten velünk kapcsolatos akaratát felismerhessük, és erőt kérünk, hogy azt kivitelezhessük.
Minden egyes alkalommal, ahogy ezt megtesszük, és irányra találunk zavarunk közepén, hitünk nő. Minél jobban bízunk a Felsőbb Erőnkben, annál könnyebb lesz irányításért fordulni. Rátaláltunk az Erőre, ami függőségünkben hiányzott, egy Erő, ami mindig elérhető számunkra. Hogy rátaláljunk az irányításra, amire szükségünk van ahhoz, hogy teljes életet éljünk és spirituálisan növekedjünk, csak annyit kell tennünk, hogy megtartjuk a kapcsolatot a saját felfogásunk szerinti Istennel.

Csak a mai nap: Felsőbb Erőm a bennem lévő spirituális irányítás forrása, amiből mindig meríthetek. Ma, amikor hiányzik az irányítás, kérni fogom, hogy felismerhessem Felsőbb Erőm velem kapcsolatos akaratát.


November 6 Megértjük az alázatot

„Az alázat annak eredménye, hogy őszinték vagyunk magunkhoz.”
Basic Text, 35. o

Az alázat annyira idegen dolog volt számunkra, hogy amíg csak tehettük, nem vettünk tudomást róla. Amikor először találkoztunk az „alázatos” szóval a Hetedik Lépésben, azt képzelhettük, hogy jó adag megaláztatás vár ránk. Talán kikerestük a szótárban, és a meghatározás még jobban összezavart minket. Nem értettük, hogy az „alázatosság és engedelmesség” miképp vonatkozik a felépülésre.
Alázatosnak lenni nem azt jelenti, hogy alacsonyabb rendű lények lennénk. Ellenkezőleg, alázatosnak lenni azt jelenti, hogy egy valós képet kapunk magunkról és helyünkről a világban. Belenövünk egy tudatosságba, azon alapszik, hogy elfogadjuk önmagunk minden oldalát. Nem tagadjuk jó tulajdonságainkat, és nem túlozzuk el hibáinkat. Őszintén elfogadjuk, hogy kik vagyunk.
Egyikünk sem fogja soha elérni a tökéletes alázat állapotát. De minden bizonnyal törekedhetünk arra, hogy őszintén beismerjük hibáinkat, elfogadjuk értékeinket, és erőnk forrásaként bízzunk a Felsőbb Erőnkben. Az alázat nem azt jelenti, hogy négykézláb kússzunk az élet ösvényén; csak annyit jelent, hogy be kell ismernünk, hogy egyedül nem megy a felépülés. Szükségünk van egymásra, és minden felett szükségünk van egy szerető Isten hatalmára.

Csak a mai nap: Hogy alázatos legyek, elfogadom önmagamat, minden oldalammal együtt, látva valódi helyemet a világban. Az erőt, amire szükségem van, hogy betöltsem ezt a helyet, a saját felfogásom szerinti Istenből merítem.

Érezzük Isten akaratát November 7

„Őszintén hittem, hogy egy Felsőbb Erő helyreállíthatja lelki egészségemet, és nem próbálok többé rájönni, hogy mi lehet Isten akarata, csak elfogadom a dolgokat, ahogy vannak, és hálás vagyok.”
Basic Text, 198. o

Minél régebb óta vagyunk józanok, annál kevésbé vagyunk biztosak abban, hogy „tudjuk”, mi Isten velünk kapcsolatos akarata – és annál kevésbé számít. Felsőbb Erőnk akaratának felismerése már nem annyira „tudás”, mint inkább „érzés” dolga. Még mindig hűen gyakoroljuk a Tizenegyedik Lépést. De ahelyett, hogy „jeleket” várnánk a Felsőbb Erőnktől, kezdünk inkább megérzéseinkben bízni, érezzük, mikor cselekszünk helyesen.
Néhány éves tisztaság után, úgy tűnik, hogy amit tudunk, az, hogy mikor cselekszünk Isten akarata ellen. Amikor Isten akarata ellen cselekszünk, egy rég ismert, kényelmetlen érzés járja át a belsőnket. Ez az émelyítő érzés egy figyelmeztetés arra, hogy ha így folytatjuk a dolgainkat, akkor álmatlan éjszakák állnak előttünk. Fontos lehet, hogy figyeljünk az ilyen érzésekre, mivel ezek gyakran annak jelei, hogy Isten akaratával ellentétben cselekszünk.
Tizenegyedik Lépésünk világosan kimondja az ima és meditáció valódi célját: fejlesztjük tudatos kapcsolatunkat a saját felfogásunk szerinti Istennel, így világosabb lesz számunkra Felsőbb Erőnk velünk kapcsolatos akarata, és erőt kapunk annak kivitelezésére. Isten akaratát abból tudjuk legvilágosabban, ahogyan érezzük, nem „jelekből”, vagy szavakból – és jól érezzük.

Csak a mai nap: Ma imádkozok, hogy felismerjem Felsőbb Erőm velem kapcsolatos akaratát, és kérek erőt annak kivitelezésére. Figyelek az érzéseimre, és akkor cselekszem, amikor érzem, hogy helyesen teszem.


November 8 Megszabadulva az őrülettől

„Azt hiszem, őrültség lenne odamenni valakihez, és azt kérdezni, „Kaphatnék egy szívrohamot kérem, vagy szenvedhetnék halálos balesetet?”
Basic Text, 23. o

Hallottuk már, hogy nem emlékezhetünk a szerelem érzésére, hacsak nem vagyunk éppen szerelmesek. Ugyanez elmondható az őrületről: Ha már egyszer megszabadultunk tőle, elfeledhetjük, milyen bizarr tud lenni őrült gondolkodásmódunk. De hogy hálásak tudjuk lenni a józanságért, amit visszakaptunk a Narcotics Anonymous-ban, emlékeznünk kell arra, hogy mennyire őrültek voltunk.
Ma nehéz lehet elképzelni, hogy valami olyan nevetséges dolgot kérdezzünk, mint például, „Kaphatnék egy szívrohamot, vagy egy halálos balesetet?” Normális ember nem fog ilyet kérdezni. És ez a lényeg. Aktív függőségünk alatt nem voltunk normálisak. Minden nap, amíg használtunk, halálos betegségnek, megaláztatásnak, kizsákmányolásnak, hanyatlásnak, börtönnek, erőszakos halálnak, és akár egyszerű ostobaságból eredő halálnak tettük ki magunkat. Ebben az értelemben, a gondolat, hogy kapjunk egy szívrohamot, vagy halálos balesetet szenvedhessünk, nem tűnik olyan extrémnek. Ennyire őrültek voltunk.
A program, a közösség, és Felsőbb Erőnk – együtt, csodákra képesek. A Második Lépés nem hiú ábránd, hanem valóság. Ismerve azt a fokú őrületet, amit megtapasztaltunk, jobban meg tudjuk becsülni a csodatevő Erőt, ami eddig visszaállította józanságunkat. Ezért őszintén hálásak vagyunk.

Csak a mai nap: Időt szakítok arra, hogy emlékezzek, mennyire őrült voltam, amíg használtam. Majd megköszönöm Felsőbb Erőmnek a józanságot, amit visszaállított életembe.

A legjobb tervek November 9

„A tetteink azok, amik fontosak. Az eredményeket a Felsőbb Erőre hagyjuk.”
Basic Text, 88. o

Van egy régi mondás, amit néha gyűléseken hallunk: „Ha meg akarod nevettetni Istent, akkor beszélj neki a terveidről.” Amikor ezt halljuk, akkor legtöbbször mi is nevetünk, de idegesség érződik a nevetésünkön. Azon tűnődünk, vajon az összes gondosan felépített tervünk kudarcra van-e ítélve? Amikor egy nagy eseményt tervezünk – esküvőt, visszatérést az iskolába, talán munkahelyváltást – azon kezdünk tűnődni, vajon a terveink egyeznek-e Felsőbb Erőnk terveivel? Képesek vagyunk olyan eszeveszett aggodalomba lovallni magunkat ezen a kérdésen, hogy inkább egyáltalán nem tervezünk semmit.
De puszta tény az, hogy nem tudjuk, Felsőbb Erőnk életünkkel kapcsolatos tervei kőbe vannak-e vésve? Legtöbbünknek van véleménye a sorsról és a végzetről, de akár hiszünk ilyen teóriákban, akár nem, felelősek vagyunk, hogy éljük az életünket, és tervezzünk a jövőre. Ha elutasítjuk, hogy elfogadjuk a felelősséget életünkért, még mindig tervezünk – egy tartalmatlan, unalmas létezést.
Amit felépülésünkben készítünk, azok tervek, nem eredmények. Nem fogjuk tudni, hogy a házasság, az iskola vagy az új munkahely működik-e, amíg ki nem próbáljuk. Egyszerűen csak gyakoroljuk legjobb ítélőképességünket, megkérdezzük szponzorunkat, imádkozunk, használjuk az összes elérhető információt, és a tőlünk telhető legésszerűbb tervet készítjük el. A többit saját felfogásunk szerinti Isten szerető gondoskodására bízzuk, tudván, hogy felelősséggel cselekedtünk.

Csak a mai nap: Tervezek, de az eredményeket nem tervezem el. Bízok Felsőbb Erőm szerető gondoskodásában.