Csak a mai nap

[Robi-stray]

2010.06.02.
"Szellemi fejlődésünket azzal ismerjük el, ha képesek vagyunk
kinyújtani kezünket és segíteni másoknak. Segítünk másoknak, ha részt
veszünk a szolgálati munkában és igyekszünk továbbítani a felépülés
üzenetét annak a függőnek aki még szenved. Megtanuljuk, hogy csak
akkor tartjuk meg, ami a miénk, ha odaadjuk másnak. Azonkívül azt is
mutatja a tapasztalatunk, hogy sok személyes gond attól oszlik el,
hogy kilépünk, és segítséget nyújtunk azoknak, akik rászorulnak.
Felismerjük, hogy egy függő legjobban egy másik függőt érthet meg. Nem
számít mennyit adunk, mindig van egy másik függő, akinek szüksége van
még segítségre."
Elmúltak a rossz érzések. Nem tudom megmondani, hogy a pihenés, a
megadás, a meetingre járás, a sok beszélgetés vagy a Felsőbb Erő miatt
történt, de ma nem látom reménytelennek a helyzetem. Könnyebbnek érzem
az életemet ha nem akarok mindent megoldani és nem akarok mindent
kontrollálni. A pihenés még mindig nagy dilemma mert nem érzem a
határt a szükséges és a már menekülés között. De megpróbálom rábízni
magam a programra és nem visszavenni az irányítást. Úgy érzem minnél
inkább nem akarom megoldani az életem annál jobban alakul és annál
könnyebb. Csak a mai nap felépülésemre gondolok, arra hogy
droghasználat nélkül élem és élvezem az életet.

Boldog Csak a mai napot!

Ölelés

Robi

[Robi-stray]

2010.06.04.
"Bizonyos régi kapcsolatainkban még lehetnek megoldatlan konfliktusok.
A mi részünk régi konfliktusok megoldásában az, hogy jóvátételt
nyújtunk. El akarunk távolodni további ellentétektől és még tartó
nehezteléstől. Sok esetben mindössze annyit tehetünk, hogy odamegyünk
a személyhez és alázatosan kérjük, hogy megértse a múltbéli hibáinkat.
Ez sokszor lehet egy örömteli esemény, amikor régi barátok és rokonok
hajlandónak mutatkoznak arra, hogy elengedjék a keserűségüket.
Felkeresni valakit, aki még szenved a mi bűneink okozta sebektől,
veszélyes lehet. Közvetett jóvátételre lehet szükség ott, ahol a
közvetlen nem lenne biztonságos, vagy másokat veszélybe sodorna.
Legjobb képességeinknek megfelelően nyújtunk jóvátételt. Próbálunk
arra emlékezni, hogy mikor jóvátételt nyújtunk azt magunkért tesszük.
Ahelyett, hogy bűntudatot és megbánást éreznénk, megkönnyebbülést
érzünk a múltunkkal kapcsolatban."
Ma elgondolkoztam, hogy mennyi mindenre vágyom, hogy mennyi mindent
megszeretnék tenni, és hogy mennyi mindenre nem vagyok képes. A
mostani időszakom az egyensúly kereséséről szól. Nem ostorozom magam,
hogy milyen kevés vagyok ezen a földön, mégis nem könnyű beismerni, és
elfogadni, hogy nem minden álmom fog megvalósulni és elfogadni a
korlátaimat. Új alapokra kell helyeznem az önértékelésemet, a
céljaimat, az életemet. Nehéz a felelősség, hogy nem csak egyedül élem
az életem és nem változtathatom az elképzeléseimet egyik pillanatról a
másikra mert azzal a másik életére is kihatással vagyok. De egyedül se
lenne könnyebb. Keresem a határaimat, hogy meddig menekülhetek önmagam
elől és meddig tologathatom a feladataimat magam előtt, úgy hogy ne
veszélyeztesse a tisztaságom. Az a legjobb, hogy már nem vágyom arra
ami volt, már nem tudnék úgy anyagozni, hogy jó legyen. Remélem ez
elég visszatartó erő lesz, mert még mindig sokszor félek.

Boldog Csak a mai napot!

Ölelés

Robi

[Robi-stray]

2010.06.07.
"A megszállott viselkedés a függő személyiségek közös jellegzetessége.
Vannak korszakok, amikor annyira fel akarunk töltődni, míg elégedettek
nem vagyunk, s csak akkor vesszük észre, hogy nincs semmi, ami
elégedetté tehet minket. A függő minta része, hogy soha, semmi nem
elég. Néha elfelejtjük s azt hisszük, kaphatunk elég ételt vagy
nemiséget, vagy pénzt és akkor majd elégedettek leszünk s minden
rendben lesz. Az akaratosság továbbra is olyan döntésekre visz,
amelyek manipuláción, egón, kéjvágyon vagy hamis gőgön alapulnak. Nem
szeretünk tévedni. Az egónk azt súgja, menni fog egyedül is, de a
magány és az üldözöttség hamar visszajönnek. Rájövünk, hogy mégsem
megy egyedül. Ha megpróbáljuk, a dolgok rosszabbra fordulnak.
Emlékeznünk kell arra, honnan jöttünk, és hogy a betegségünk
fokozatosan romlik, ha használni kezdünk. Pont ilyenkor van szükségünk
a Közösségre."
Még mindig beleesek abba a hibába hogy jól akarok lenni. Nem leszek
jobban amíg nem tudom elfogadni ami velem van. Elfáradok a folytonos
kontrollálásban és egyre szarabbul érzem magam. Amikor hullámoznak az
érzéseim akkor el kezdek bizakodni, hogy jobb lesz de ezzel csak
megint rossz irányba terelem az energiáimat. Már nem akarom a régi
beidegződéseimet követni mert azokkal nem tudok működni de másképpen
se tudom csinálni mert nem ismerek már módot.. Pattogok a mindegy hogy
mi csak már legyen valami és a nem tudok változni érzések között. De
ma szerencsés vagyok mert nem kell döntenem és megpróbálom magam a
Felsőbb Erőre bízni.

Boldog Csak a mai napot!

Ölelés

Robi